Hold
Sikeres volt a Hold-projekt, Balogh Andrásnak köszönhetően már hallgatom a Hold zenekart, mint korábban említettem volt, megpróbálom összegyűjteni a nyolcvanas évek vége, kilencvenes évek eleje magyar darkwave-gót bandáinak munkásságát.
Most éppen a Maradj még című dalt hallgatom, hát mit ne mondjak, igen primitív, de bizony a zeneirodalomban nem ez az első ilyen alkotás: a zene nem egy világbajnok, no de a fíling... Igen, nagy adag nosztalgia van mellette, jó kis korszakom volt, amikor ezeket hallgattam (szerintem egy-két barátom még emlékszik is ezekre a dalokra, őket már akkor is idegesítette, pláne most, 17-18 évvel később, igaz, Zs. P, V. Zs.? :)))
Hallgass bele a Posterous-blogomon és ne ítélj, hallgatok én jobb zenéket is :)!
Békés volt, heves lett
Csapatépítő este volt a tegnapi az ügyintézős nap után: napközben egy csomó orosházi ügyet intéztem, úgymint lejárt jogosítvány meghosszabbítása, téligumicsere, bt-nk bankügyei, amihez személyes jelenlét szükséges, merthogy én vónék a cégvezető; este pedig Varga Ottót búcsúztattuk.
Volt főszerkesztőnk ugyanis október elsejétől a Heves Megyei Hírlap főszerkesztője, úgyhogy három és fél év után továbbküldték - egyébként pedig kaposvári, a Somogyi Hírlapnál dolgozott korábban, Békésre helyezése előtt ő volt a főszerkesztő-helyettes.
Szolid este volt, legalábbis számomra, logisztikai okokból: kénytelen voltam autóval menni kedvenc békéscsabai kocsmánkba, az Elefántba és nem szeretem kockáztatni még meg sem kapott megújított jogsimat, meg különben is, alapvetően normakövető vónék.
Beolos szempontból ideális vezető volt Varga Ottó (a többi részét nem látom át), ugyanis maximális szakmai szabadságot kaptunk, nem akart printes elefántként dübörögni az online porcelánboltban, elsősorban a végeredmény érdekelte, ami - és ez nem önfényezés - általában rendben volt mind a számok, mind a minőség szempontjából, úgyhogy a mi kis online szabadcsapatunk egyfajta veszteségként éli meg Ottó távozását, természetesen bízva a további szakmai autonómiában.
Meghalt Belovai István, levél Coloradóból
Kedves Barátaink és Ismerőseink.
Értesítelek Benetteket, hogy Édesapám, Belovai István 2009. November 6-án este 11.55-kor elhúnyt. Halála békés volt. Köszönöm szépen, hogy barátai voltatok az Édesapámnak, sokat jelentettek Neki.
Baráti Üdvözlettel és Szeretettel,
Belovai Tamás
Orosházi SZDSZ: a happy end elhalasztva
A történet vége, ennyi és kész... nagyjából akkoriban énekelte először a Tankcsapda ezt a dalt, amikor Orosházán megalakult az SZDSZ, Lukácsék élnek és virulnak, az orosházi SZDSZ pedig ma dobta be a törölközőt.
Világosan emlékszem azokra az időkre: először Bakti Tibiék lakásán gyülekeztek a liberálkezdemények, majd lett iroda a Pacsirta utcán és bár én másik csapatban fociztam, élvezet volt eljárni a radiszadikhoz, mert jó fejek voltak, mindig jókat röhögtünk, szóval helyi szinten is megvolt az a kultúrfölény, ami akkoriban vonzó volt a szabad demokratákban, szemben a népnemzetiek savanyú képével és a szocik sértődött ábrázatával. A kultúrfölény persze rossz szó, mert egyrészt nagyképűen hangzik, másrészt pedig az elmúlt évtizedekben megtanultam, hogy nem a műveltség teszi az embert, viszont ők voltak akkoriban az igazán nyugatosok Orosházán, még hogyha volt ott is egy-két fura ember.
Szét is széledt rendesen a kezdőcsapat, ki kisgazda lett, mert az antikommunizmust nem tudta összehangolni a liberálizmussal, mások pedig kiábrándultak a Tölgyessy-Pető affér idején, és persze a legtöbbeket az MSZP-vel való koalíció tántorított el a párttól 1994-ben.
Ezzel párhuzamosan jöttek viszont újak, rendes és kevésbé rendes emberek, karrieristák és szimpla szimpatizánsok, néha be-becsúszott egy-két ember a képviselő-testületbe is, de egy mezővárosban ne nagyon akarjon egy liberális párt túl nagy falatot a tortából (és ez sajnos a zöld LMP-re is igaz).
Szóval ma véget ért egy történet, a happy end elmaradt, vagy a fene tudja.
Erről jut eszembe, a következő orosházi antológiába éppen egy szubjektív visszaemlékezést írtam 25-26 éves koromból, a téma a helyi rendszerváltás, persze csak leegyszerűsítve, történetmesélősen, meg is osztom a Google doksit, ezzel talán nem rontom a könyv piaci esélyeit :)
Egyébként nem kizárt, hogy a közeljövőben lesz még egy párt, ami megszűnik lent és fent, hasonlatosan az SZDSZ-hez, egy másik rendszerváltó párt, az MDF - kíváncsi vagyok, ők meddig tartanak ki Orosházán.
Sáskarádió, mindig hallgatom...
Mivel a múlt héten meglehetősen sűrű napokat éltem printes szerkesztőként, csak címig és leadig fogyasztottam a híreket, nem volt időm a háttérre, azt azonban jól láttam, hogy a Sláger és a Danubius a két hívószó, no meg az ORTT. Utólag elmélyedve a sztoriban két dolog jött számomra: újabb demokratikus deficit, kulturális értelemben pedig mindenképpen pozitív változás.
A demokratikus deficit rész jól látható: megzsarolt külföldi tulajdonosok, szabálytalanságok, pártos mutyizás. Nem mondom, hogy napirendre kell térni felette, de a történet ezen szála agyon lett beszélve a magyar sajtóban és a magyar interneten (és talán nemzetközileg is).
Kulturálisan viszont tessék kővel hajigálni, de két olyan médium távozik, amely nagyon sokat ártott a magyar zenei kultúrának azzal, hogy nem tényleges életműveket, tényleg fontos dolgokat mutattak be egy-egy lemezről, hanem csakis azt, amit a plebs amúgy is ismert. Tudom, piacgazdaság, hallgatói igények, meg minden, azonban e tekintetben bizakodó vagyok, annál is inkább,mert az mr2 példája mutatja, hogy igényes zenével is lehet hallgatóságot toborozni, sőt. (Igaz, hétvégenként eléggé felhígul a kínálat, de persze nem lehet mindig underground, de azért az igényes könnyűzene kategóriájával már kiegyeznénk.)
Az új rádiók egyikének (rész)tulajdonosa az Econet, amely, mint tudjuk, érdekeltséggel rendelkezik a Sziget Fesztiválban is és persze a Rádió Caféban is, így nagyjából belőhető, milyen zenei világra számíthatunk. A másik nyertes, az Advenio neve nem mond semmit, állítólag Fidesz közeliek, akkor gondolom, majd tele lesz Kormoránnal meg Ákossal meg Rákay Filip-féle elkötelezett alákérdezőkkel.
És hogy mit szól majd ehhez a hajnali idiotizmushoz szoktatott jónép? Majd megszokja, mint ahogy mindent megszokott eddig is. Meg ne nagyon reklamálja vissza az a tömeg az ő kedvenc Demjén Rózsiját és Hooligans-ét, amelyik olyan politikai elitet ültetett a nyakunkra, amilyen most van.
Faludy: 1956 te csillag
Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó
és szenvedés; mégis, mikor átvágtam
a Hősök terén, mosolyognom kellett,
mert nem állt szobor többé a csizmában; –
csütörtök: lázrózsák mindenki arcán.
Földváry már kedd este elesett
a Rókus előtt. Szemközt, az iskola
padlásán felfegyverzett gyerekek; –
péntek: még több vér, tankok a Ligetnél.
Az ütegek torkolattüzeit
nézem éjjel és borzongok: a szörnyű
szépség most nálunk is megszületik; –
hat nap: a kénezett arcú halottak
apró csokorral mellükön, a járdán
(Köztársaság tér), röplapok, szorongás,
szemem előtt kis, tétova szivárvány; –
ölelkezés az Írószövetségben:
csomagolnak és indulnak haza;
feltépett sínek, utcák és fölöttünk
a szabadság liliom-illata; –
ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen. Bármi
következik, boldogság, hogy megértem; –
és újra péntek: a Dunánál állunk,
a nap áttör ködön, füstön. Talán
sikerül minden s az alkonyat bíbor
brokátja Zsuzska lenszőke haján;–
és szombat: hajnalban csupa reménység,
de estefelé: nyakunkon a kés.
A keleti szemhatár mögött mocskos
felhők, nyugatról álszent röfögés; –
mentünk a kétszázezerrel: nem bírok
újabb börtönt, s ha nem is jött velem:
Árpád óta bennem lakik az ország,
minden völgyét meg dombját ösmerem; –
a Bach-huszárok tankban tértek vissza:
eddig sem ápolt, s ha más föld takar,
mit számít az? és mit, hogy fiam majd
Dad-nek szólít és nem lesz már magyar?
Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán
az ifjúságtól mind visszakapom,
és otthon, a sötét előszobákban
kabátom még ott lóg a fogason –
ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,
nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem – kijöttél velem
az irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt
és korlát nincs sehol sem – életemnek
te adtál értelmet, vad álmokat
éjjelre és kedvet a szenvedéshez
s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,
ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; –
ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
oly könnyű volt a nehéz út veled!
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,
ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.
(Toronto, 1986)
Kolbászhétvége
Nem vagyok egy gasztrosznob (mondjuk enni szeretek és ez látszik is), viszont a kolbászfesztivál több mint gasztrokulturális esemény, mára már valódi népünnepély.
Marketing és csapatépítési okokból a mai médiakupán a Beol.hu is nevezett csapatot, amelynek mondjuk pont én nem vagyok a tagja ügyeleti elfoglaltságaim miatt, viszont délután azért kimegyek a mobil felszereléssel együtt és ott próbálom meg a legfontosabb teendőket elvégezni (várhatóan nem is lesz túl sok minden). És persze lesz egy kis extra is: van egy halódó gasztroblogunk, amit most egy kicsit megpörgetünk, a főoldalról nyitottam rá egy csatornát és oda kerülnek majd fel a friss kolbászfeszkós posztok, amikhez egyébként várjuk a felhasználói élményeket, képeket, videókat is.
Persze lesz twitterezés is, mégpedig aki e témakörben akar csiripelni akár a helyszínről, akár máshonnan, az kérjük szépen, használja a #kolbaszfesztival hashtaget.
Ja, és persze a csapat, mely két beolosból áll, a többiek vendéggyúrók: Kenyeres Zoltán és Szabó györgy (Beol-szerkesztők), Kovács Lajos és Varga Gábor (BMH-tördelők), Molnár Pál Márton (BMH-újságíró) és talán a mi csapatunkba szervezték be Holger Martenst, az Axel Springer egyik Budapesten dolgozó erős emberét, aki egyébként rajta van a befolyásos médiaszemélyiségek Top 50-es listáján is, úgyhogy ebbe a beolos csabaiba ma sok minden bekerülhet.
Ez az én (papír)formám...
Ott voltam az online média születésénél, most ott kell lennem a print média haláltusájánál - körülbelül ez jár a fejemben a héten reggelente ébredés után, mióta kvázi print szerkesztőként is dolgozom.
Pontosabban nem lettem én hivatalosan print szerkesztő a Békés Megyei Hírlapnál, továbbra is a Beol.hu projektvezetőjeként dolgozom, azonban az integráció - és persze a válság - azzal is jár , hogy egy céges döntés értelmében online koordinátori megbízást kaptam, ami azt is jelenti, hogy oldalakat rakok össze a hagyományos újságba.
Természetesen nem idegen számomra a hagyományos újságírás, hiszen a kilencvenes évek eleje óta mégiscsak ezt csinálom, sőt, amit a szakmáról tudok, annak túlnyomó részét itt csipegettem össze. A szerkesztői munka sem idegen, mert bár a napi szerkesztésben a Békés Megyei Napnál sem vettem részt, de voltak tematikus oldalaim - köztük az Informánia, ami egy high-tech rovat volt kétheti megjelenéssel -, így tudom, mi az a laptükör meg ilyenek.
Egy szerkesztőségi hierarchiában talán komoly megtiszteltetés és előrelépés egy ilyen szerkesztői feladat, személy szerint pedig nagy kihívás másféle feladatot is ellátni, mi több, nagyobb megrázkódtatás nélkül meg is lehet csinálni. Viszont jut-e idő azokra a cikkekre, blogokra, amelyek elolvasása nélkül nem tudunk előrelépni? Jut-e idő azokra a tesztelésekre, amik gyakorlatilag az online szerkesztés sava-borsát jelentik a napi frissítési robot mellett. Követőkké válunk-e és beleszürkülünk a megyei online masszába, vagy továbbra innovatívak, húzóprojektek maradunk rövid és hosszú távon, mint eddig voltunk egy jól működő modellel és nagyon sok újdonsággal (seo, blogok, twitter, közösségi jelenlét stb.)
Nagy szerep vár most a csapatra, és természetesen én is kész vagyok a pluszterhekre éppen azért, hogy az eredeti feladatot maximálisan el tudjuk látni, azaz a Beol.hu ne váljon mostohagyerekké, maradékelven működő bohóckodássá, mert tudomásul kell venni - és a többség tisztában is van vele - hogy az integrált média ezen platformja igenis a papír nélküli korszak vezérhajója lesz - nem mindegy hát, milyen kondíciókkal száll be a jóval sokszínűbb versenybe.
Persze gondolkodjunk pozitívan és nézzük a jó oldalát
- Ha egy online szerkesztő kerül be a rendszerbe, az másféle hírérzékenységgel dolgozik, mint az, aki csak ritkán kap visszajelzést munkája hatásairól
- A (print)szerkesztői székből még jobban segíthető az online tagozat infókkal, szerzők instruálásával stb.
- Ha a printszerkesztés minősége jó, az eloszlatja a szerkesztőség tagjaiban élő esetleges előítéletet, hogy az online csak egy játékszer, nem kell komolyan venni. Bár ezzel szemtől szembe ritkán találkozunk, inkább a "nagyon fontos az online, de kezeljük a helyén, a print az igazán fontos" szemlélet jellemző..
Minden jót Tankcsapda
Igazi cédét hallgatok, még friss, ropogós: Tankcsapda: Minden jót.
Nem csak a beavatottak kincstári pozitivizmusa mondatja velem, de tényleg jó kis album született, nekem máris slágergyanús néhány szám, például a Csapda vagyunk, a Keverék, az Új nap vár, illetve a csak lazán.
A Tankok tegnap jártak Békéscsabán, dedikáltak és koncerteztek, meg persze online interjút adtak a Beolnak, egész pontosan Lukács, akivel az Ifiház kiskonyhájában nyomtuk le a válaszokat a mintegy húsz olvasói kérdésre. Ma délelőtt pedig papíralapú voltam, azaz a holnapi Vasárnap reggel helyi kiadása részére írtam belőle kétezer karaktert.
Bekóstolta a Jobbik Faludyt
Ennek a posztnak az eredetije a Beologon van, szóval felkúrtam az agyam egy kicsit a hét második felében jobbikilag.Faludy György költő, a huszadik század egyik legnagyobb művésze és nem mellesleg magyarja, ha élne, most jót mosolyogna, ha olvasná valahol, mi történt a csütörtöki békéscsabai közmeghallgatáson. Talán elgondolkodna, hogy immár harmadszor is csomagolnia kell-e, de nagy valószínűséggel elvetné ezt a megoldást, hiszen - bár direktben nem vett részt a rendszerváltás utáni közéletben - politikai éleslátása mindvégig megmaradt és tudná, hogy a Jobbik nevű képződmény egyik helyi aktivistája vetette el a sulykot, igaz, jó messzire.
Faludy Györgynek kétszer kellett elhagynia ezt az országot, mindkét alkalommal a diktatúra miatt, persze más-más előjellel. A harmincas években zsidó származása miatt döntött az emigráció mellett, majd amikor hazajött, a hatalomra került kommunistáknak is gyanússá vált és három évig Recsken törte a követ szó szerint, 1956 után pedig az országot is elhagyta, hogy világhírt szerezzen, és bár alapvetően angolul írt, magyarságára mindvégig büszke volt, s az első alkalommal, amint tehette, ismét hazatelepült.
Faludy György nevét mindenki ismeri az országban, sajnos az utóbbi évek bulvársajtóján szocializálódott magyarjai számára ő volt csupán "Az ember, akinek fiatal felesége van", de az iránta érzett kollektív szeretet kézzelfogható volt, amikor járta a vidéket (e sorok írójának több alkalma is adatott részt venni ilyen találkozókon, s bizony ott tapsoltak a mostani Jobbik-aktivisták is), s itt mindenki tisztában volt Faludy nagyságával, bátorságával, magyarságával. Amikor a Jobbik helyi erős embere megfogalmazta országos visszhangot keltő hozzászólását, valószínűleg azt gondolta, most megmondja a tutit. Helyette azonban ellenkező hatást ért el, s ha nem kezelik profi módon - mondjuk Morvai Krisztina vagy Vona Gábor elnézést kér a békéscsabai kijelentésért -, bizony észhez kap jónéhány szavazó. Sokan ugyanis éppen a jelenlegi politikai elittel szembeni elégedetlenség miatt ikszeltek a Jobbikra, a rendszerváltás utáni évek, évtizedek kritikájaként adnának zöld utat a huszas-harmincas ifjak dühödt lendületének, minden ideológiai megfontolás nélkül. Ehelyett pedig azt kell látniuk, hogy a 20. század egyik legnagyobb üldözöttjéből holtában is üldözöttet csinálnának, a városi ünnepségek szervezői pedig bemutatnák az elhangzó verseket, akárcsak Révai és Aczél elvtársak idejében - erre bizony még sokan emlékeznek az ántivilágból és köszönik, nem kérik, mert a legrosszabb demokrácia is jobb a legjobb diktatúránál. (A dologban a legviccesebb, hogy lényegében ő is úgy gondolta, akárcsak a Jobbik: egy csapnivalóan tehetségtelen politikai elitje alakult ki az országnak, amely nem foglalkozik mással, csak a saját zsebével - ezt meg akarta írni önéletrajzi kötete következő részében, ami sajnos nem készülhetett el...)
Faludy György, ha élne, azért sem lenne ideges, mert volt már hasonló a rendszerváltás utáni években: az egyik jobboldali párt egyik noname aktivistája bekóstolta József Attilát, mondván, lényegében egy beteg, proli és kommunista költőről van szó és tiltsák már be - lett is haddelhadd, József Attila azóta is tabu a jobboldal legszélén is. Remélhetőleg Faludy is megmarad annak a kollektív tudatban, aki, mert ha ellenkező parancsot kapunk, akkor aztán tényleg csomagolhatunk.
Magyar darkwave - keresem a Hold zenekart
Egy ritka muzsika a kilencvenes évek első feléből, ez itt a Mask, ami az F. O. System volt tagjaiból alakult, a frontember pedig az a Gabrieli Richárd, aki jelenleg az Ezüst-Patak gitáros-énekese. Nem tudom, hogy a csodában, de annak idején engem nagyon megragadott ez a műfaj (röhögnek is rajtam a kollégáim), s ezen vonzalom a mai napig megmarad - na jó, a tudatos dark közhelyekkel operáló bandákat én is kiröhögöm.
Hogy még mozgalmasabb legyen az életünk
...újabb családtaggal bővültünk: egy cica érkezett otthonunkba ma délután, aki a Lili nevet kapta Héditől.
A helyzet az, hogy örököltünk mi az előző lakótól kb. öt macskát, akiket azonban a kutyáink szisztematikusan elüldöztek, hiába volt minden békítési kísérlet. Lili cica azonban alapból a házban kezdi és Obama elnök módjára megpróbálom majd az izraeli-palesztin béketárgyalásoknál hatékonyabban kibékíteni az újonnan felmerült antagonisztikus ellentéteket.
Bréking
KÖZLEMÉNY
A Magyar Szocialista Párt Békés megyei küldöttgyűlése ma, október 03-án elvégezte munkáját a 2010 évi országgyűlési választásokra való felkészülés jegyében.
Megválasztotta kampányfőnökét, Nagy László személyében; megválasztotta a Megyei Választási Bizottságot, melynek vezetője Varga Zoltán megyei elnök; elfogadta a Békés megyei területi listát.
A területi listát Varga Zoltán önkormányzati miniszter, az MSZP Békés megyei elnöke vezeti.
Az MSZP Békés megyei Elnöksége
Főnénik szabályoznák a netet
Most először jutok oda, hogy belenézzek a rapid módon eltávolított Nap-Kelte helyén a Ma reggel című műsorba, ahol most éppen három főnéni az internetet szabályozná a gyerekek védelmében.Kettő közülük nagyon is ismerős több mint tíz éve: Körmendy-Ékes Judit volt ORTT-elnökként már tett ilyesmire kísérletet (gyorsan meg is alakult a tartalomszolgáltatók önszabályozó szervezete), Szalai Annamária pedig az ORTT vérmes fideszes megmondó asszonya. Nagy Krisztina hirtelen nincs meg, de ő is szabályozásról beszél.
Vicces dolgok ezek: először csak a gyerekek védelmében, aztán a kultúra védelmében, aztán más mondvacsinált okok védelmében szabályoznak, szabályoznának, de végülis nem jutnak semmire, mert azért az még az irániaknak meg a kínaiknak sem sikerült, sőt már Fidel országába is szép lassan beszivárog a net, vele együtt a szabadság szele.
Nehogymá itt valami főnénik ezt akarják tőlünk elvenni - ha a szülő nem tudja leszabályozni a gyereke által nézett tartalmakat, honnan veszi az állam, hogy képes erre?
Változások a Népújság Kft. élén
Október elsejétől, azaz néhány perc múlva jelentős személyi változások lépnek érvénybe a Beol.hu-t és a Békés Megyei Hírlapot is kiadó Népújság Kft.-nél. Ezeket Bayer József, az ASM ügyvezető igazgatója jelentette be szerdán délután.
Varga Ottó a továbbiakban az ASM Heves megyei vezetője lesz, azaz főszerkesztőként és kiadóvezetőként irányítja az ottani munkát. Békésben Nánási János kiadóvezető-főszerkesztő irányítja operatívan a szervezetet, Tóth Miklós ügyvezetőként Kecskemétről irányít. Tekintve, hogy a régi-új vezető a gazdasági oldalról érkezett, szakmai vezető irányítja a szerkesztőséget Pocsaji Richárd felelős szerkesztő személyében.
A változás a Beol.hu-t nem érinti személyileg, szakmailag pedig úgy véljük, a korábban meghatározott célokat és szakmai alapelveket tudjuk folytatni.
No, az utolsó mondatnak egy kis közleményíze volt, de nem annak szántam, csupán leírtam a személyes véleményemet, illetve csapatunk törekvését. Néhány napja ismert már ez a kombináció, melynek vannak nagy nyertesei és vesztesei, de hát minden munkahely és minden szakmai műhely így működik. A tényleges változások majd a mindennapok során jelentkeznek, azt mondom, amit korábban is: a mi dolgunk, hogy továbbra is érdekes, friss és megbízható tartalommal legyünk ott a monitorokon és a mobilkijelzőkön. Amúgy pedig egy szmájli: volt napos áll a Hírlap élén :)
3 nap 330 kilométer
A Tisza-tó ezidáig nekem kimaradt, így a kellemest a hasznossal kötöttük össze a hétvégén: egy igazi baráti tekerés volt oda és vissza és természetesen ott a helyszínen, összesen 330 kilométert sikerült letekerni, ami rekordnak is tekinthető az én nem túl régi kerékpáros pályafutásomban, talán egész nyári tekerésmennyiségemet übereli.
Az út és a kirándulás főbb mozzanatairól Twitter-üzeneteket gyártottam, amik persze csak az itt és most elvárásainak felelnek meg, de talán élethűen adták vissza a legfontosabb pillanatokat - persze, csak akit érdekelnek az ilyen kalandok. Szóval első nap utaztunk, természetesen bringával, mégpedig nagyon durva szembeszéllel, szinte végig.
A második nap már könnyebben telt, ekkor végigtekertünk a Tisza-tó gátján, ami egyben kerékpárút is. Ez egyáltalán nem volt megerőltető, a cél nem is az volt, hogy a 70 egynéhány kilométert vad hajszával tegyük meg, hanem a nézelődés, például a poroszlói tanösvényt is meglátogattuk.
A hazaút jóval simábban ment, mint, jutalmul a szélirány nem változott, így javarészt hátszéllel nyomtuk le a kilométereket. Itthon már persze a megszokott életem várt, annak minden pozitívumával és negatívumával, például át kéne több száz e-mailt bogarásznom, de az valószínűleg reggelre marad, mint ahogy a határidős elszámolás utómunkálatai is.
Úgy vettem észre, senki nem bánta meg a tisza-tói kirándulást, úgyhogy lehet agyalni a következőn - főleg, ha lesz rá idő. Szóba került a Fertő-tó, hasonló módszerrel (monduk az odaút talán mégsem lenne kétkerekes), talán majd jövőre az is összejön.
Kritikus tömeg, nagy szellemekkel
Sokak szerint kevesebben voltunk a téren ma, mint a korábbi Critical Mass-felvonulásokon, de szerintem valami érzékcsalódásról lehet szó, mert a bringás-görkoris felvonulók létszáma most is annyi volt, mint korábban. Más kérdés, hogy míg a fővárosi felvonulásokon többszörösére duzzadt az induló évben megszámlált tömeg, addig mi lényegében nem tudtuk elérni ezt a megsokszorozást.
Bringás hét
Bringás hét Most fordul velem elő első alkalommal, hogy autómentes napon autóval megyek az OKÉ kerékpáros felvonulására. Az ok rendkívül prózai: bringáim is itt vannak Békéscsabán, idő pedig nincs áttekerni (nem beszélve az esti visszaútról), így inkább maradok háttérembernek, egész pontosan "színpadmesternek" a téren, míg a többiek vonulnak. Két nappal később lesz módom bepótolni a bringázást, indul ugyanis a Tisza-tó túra, ami spontán kis tekerésnek indult volna, ám egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott iránta, végül visszalépőkkel és új csatlakozókkal nyolc-kilencen vágunk neki pénteken hajnalban az útnak, ami innentől nézve nagyjából így fog kinézni.Nagyobb térképre váltás
A második nap a tó körbekerülésével telik, majd vasárnap go haza.
Ágy, asztal, tévé, mobilnet
Van ágy, van asztal, van tévé, hogy klasszikusokat idézve csapjunk bele az első békéscsabai (mezőmegyeri) posztba, azaz belaktuk új otthonunkat, az alapfunkciók működnek, csak még hallatlan a káosz, az elkövetkező napok feladata lesz a végleges forma elnyerése.
Mondjuk az utóbbi, a tévé egyelőre csak "hardverként" funkcionál, azaz tévécsatornákat fogni nem lehet (mivel a tányéros UPC csak később költözik), csak DVD-zni, ráadásul a lemezek nagy rész még dobozban van, így már a harmadik Poirot-epizódot nézem - van egy marékkal,
ugyanis néhány éve egy bulvárlap mellékleteként lehetett hozzájutni. Egyelőre net sincs klasszikus értelemben, a éges mobilnetet használom addig, amíg az Invitel át nem köti az adsl-t
A gyerek jól viseli a változást, Bonnie kutya még bizonytalan, bár macskafronton megpróbál a helyzet urává válni (öt macskát örököltünk, nagy dilemmánk, hogy mi legyen velük, nagy valószínűséggel a természet törvényeire bízzuk a dolgot, még ha ez nem is hangzik valami humánusan - tegyük hozzá, kutyáink nem fenevadak, idővel megszülethetnek a szükséges kutya-macska kompromisszumok). A felnőttek viszont némileg nyűgösek, de ezt fáradságnak hívják és idővel kialudható.
Délután még a régi bringámat is beüzemeltem, úgy döntöttem, ez lesz a városi biciklim, legalábbis a munkába járós, a Gepidáért nagyobb kár lenne, ha ellopnák az új szerkesztőség elől. Azt hiszem, az őszi Bringázz munkába akció többszörösen teljesítve lesz...
Kultvécé
A költözés nem az a ténykedés, amikor a blogmúzsa homlokon csókol, bár a csókkal nincs is gond, inkább az a kegyelmi állapot hiányzik, ami egy poszthoz kell: nyugalom, minden fontos dolog letudva, gyerek stand by állapotban és jöhet az agymenés például az új Tarantino-filmről, Erika nép ügyvédje-projektjéről, a tízéves Heti Hetesről - most kapásból ez jut eszembe, és akkor hol van még csodás közéletünk, néhány zenei csemege és sok egyéb.
Azonban van a blogolásnak egy másik motivációja, a hirtelen harag - bár erre van a Twitter meg a Tumblr, no de egy ilyet csakis a blogportfólió zászlóshajójában szabad közölni.
A helyszín az orosházi kultúrház fiúvécéje, a szereplő pedig én vagyok és négyéves lánygyermekünk, akinek pisilnie kellett, én pedig úriember módjára megakadályoztam, hogy a Kossuth utcai bokrok közt végezze ezt el, ahogy eredetileg szándékozta. Közben az OKÉ tartotta szabadtéri megbeszélését (jó időben nem szoktunk bemenni), s mivel egy régi megállapodás alapján lényegében ingyen használjuk a kultúrházat, így természetesnek vettem, hogy a mosdót is - de nem, az orosházi Petőfi Kulturális Kht. új üzletágának megrendelője lettem.
Szóval kedves kultúrházi csoportok: ha legközelebb foglalkozás, vigyetek pénzt magatokkal. Ja, és törölközőt is vigyetek, mert az sincsen a százasotokért.
(Jó tudom, tudom, az utcáról bárki beesik és pocsékolja a vizet, de akkor is, ha már kultúra, legyen egy kis stílusunk...)
Keresés
Munka
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2009. november
- 2009. október
- 2009. szeptember
- 2009. augusztus
- 2009. július
- 2009. június
- 2009. május
- 2009. április
- 2009. március
- 2009. február
- Az összes »
E-mail nekem korbely_kukac_gmail.com
Utolsó kommentek
- Meghalt Belovai István, levél Coloradóból, Bohus István: Személyesen Ismertem Belovai Istvánt. Szeretném részvétemet kifejezni a fiának! »
- Orosházi SZDSZ: a happy end elhalasztva, zeneszerető: Ez így igaz, ahogyan leírtad. »
- Meghalt Belovai István, levél Coloradóból, napraforgo: Hihetetlen dolgokat produkál az élet. Tegnap este egy társasággal voltam... »
Legtöbb komment
- Sáskarádió, mindig hallgatom... (6)
- Meghalt Belovai István, levél Coloradóból (2)
- Hold (2)
- Orosházi SZDSZ: a happy end elhalasztva (1)
A legjobbak
Kategóriák
Linkek
-
Blogok, amikhez közöm van
- B(eo)LOG, a Beol.hu szerkesztőségi blogja
- A Hegyalja Fesztivál blogja
- Az OKÉ blogja
- Nagyerika blogja
- Földiek
- Janika blogja
- Miso blogja
- Katanapló
- Uzsidoboz
- Ugyan már, kérem
- Könyvtárosháza
- A magamét mondom
- A Hónap blogja
- Napjaink
- Webisztán
- Médiablog
- Onlinemarketing blog
- Anonim Antagonisták
- Cellanapló
- Terepnapló
- freeblog főoldal
- freeblog admin
- freeblog admin
A családban marad
Lokális
Napi kötelező
