Szolgálati közlemény 2.
Az Alföldi blog elköltözött. A jövőben itt találod meg a Kisvárosi webnapló, illetve a Kisvárosi blog jogutódját.
2003 óta sok minden változott mind a blog, mind az én életemben, egy dolog volt fix: ez a hely, a Freeblog.hu. Ha csak azt nézem, hogy azóta ötször költöztünk (!), ez komoly hűség, nem beszélve róla, hogy első házasságom sem tartott ilyen sokáig.
A költözést nem az elégedetlenség indokolja, hiszen leszámítva mindenféle kisebb-nagyobb bosszúságot, alapvetően jó kiszolgált Mr. A. és csapata, lényegében az első komoly hazai blogszolgáltató. Még csak azt sem mondom, hogy a múlt csütörtöki üzemzavar miatt váltok, az csupán megerősített, hogy itt az idő.
A választás nem volt könnyű. Szinte minden a Wordpress-Blog.hu-PosR hármas mellett szólt, végül reális és érzelmi okok miatt lett Blog.hu a dologból (természetesen nem az Index címlap és egyéb szirénhangok vonzottak, hiszen ez a blog is elérhető a Blog.hu-ról - nézettségnövelésre ott van nekem a Beol, itt a tíz olvasó is nagy érték - ennél persze azért jóval több van :)
A Freeblognak köszönöm az elmúlt több mint nyolc évet, illetve azt, hogy gyorsan és szakszerűen kezelték az üzemzavarból eredő parát, így nekem is sikerült visszanyernem két hónap elveszett anyagait, melyet egyébként már át is töltöttek az új felületre.
De mivel az internet határtalan és keresztül-kasul átjárható, csak egy klikk a folytatás, lényegében ez a világ legkönnyebb költözése, hiszen még a mosógépet sem kell átvinni negyedikről negyedikre.
Szolgálati közlemény
A Freeblog - külső okok miatt történt - üzemzavara miatt elszállt bő két hónap anyaga, melyek helyreállítása a szolgáltató útmutatásai alapján folyamatban van. A folytatásról itt tájékoztatlak benneteket.
X-biznisz: Geszti elszólta magát
Apolló 23 vagy Rocktenors? Rocktenors vagy Apolló 23? - no ez az a kérdés ami egyáltalán nem foglalkoztatott eddig és nem is fog a jövőben sem ilyesmi. Azonban az itthoni kétharmad X-faktor-néző, így Vasárnap Reggel-szerkesztésből hazaérve megcsíptem a műsor végét, egész pontosan a párbajt, illetve az azt követő értékelést.
Nem tudni, hogy Geszti Péter üzent, vagy csak elszólta magát, de aki eddig nem hitte volna, nyilvánvalóvá tette (nem szó szerint idézve): a zsűrit/mentorokat azért küldték, hogy sztárokat csináljanak.
Azaz: nem a tehetség számít, hanem az eladhatóság, nem az egyéniség, hanem a formálhatóság és így tovább. Esetünkben: nem a kopaszodó és részben pocakos rocktenorok, hanem a kifogástalan külsejű, ámde nyálas, mellesleg a helyszínen összeeszkábált fiúcsapat a nyerő (más kérdés, hogy a szavazatarány alapján fordítva történt - na vicces lesz a jövő hét, vajon hogy bíznak ezek után a mentorukban?).
Ma is írtam egy printes jegyzetet...
... amit ez a hír inspirált.
Az egész város kiröhögte azt az újgazdag vállalkozót a kilencvenes évek elején, aki miután a rendszerváltás zűrzavarában jól megszedte magát, azonnal nagypolgárnak érezte magát, megkereste a megye neves festőművészét és portrét rendelt magáról annak rendje és módja szerint méltóságteljes, kissé Napóleonra hajazó pózban.
Soha nem jutott volna eszembe derék vállalkozónk, ha nem futok bele egy friss hírbe, miszerint a kormány Kerényi Imre rendezőt bízta meg azzal, hogy rendeljen kortárs magyar festőktől alkotásokat az elmúlt 150 esztendő legfontosabb történéseiről.
Ebbe beletartozik egyebek közt a dualizmus, a Tanácsköztársaság, Horthy és kora, Trianon, a Holokauszt, Rákosi és kora, a Kádár-rendszer, de vannak egészen friss események is, például az öt évvel ezelőtti lovas rendőrroham, a kolontári iszapkatasztrófa és - nem fogják elhinni - az alaptörvény elfogadása.
Hagyjuk meg a művészettörténészeknek és a kritikusoknak, hogy van-e értelme a digitális korban állami pénzen megörökíteni olyan mozzanatokat, melyek lépten-nyomon ránkköszönnek különböző kijelzőkről. Bizonyára a művész urak és hölgyek hozzáteszik azt a pluszt, amitől ezek az alkotások valódi műremekké válnak, ám a politikai megrendelésre született művészet bizony nagyon ritkán hiteles. Az önmagát festményekben (zeneművekben, irodalmi alkotásokban stb.) igazolni igyekvő hatalom pedig még kevésbé.
Nagy valószínűséggel úgy jár, mint az önmagát napóleoni pózban megfestő, lilazakós vállalkozó, akinek utóéletéről még nem szóltunk: bizony kiderült, hogy a király meztelen, a hirtelen jött vagyon elveszett, a pünkösdi királyságnak vége szakadt, a festmény pedig egy raktár mélyén porosodik.
Most érkezett, szuper!
Gumizsiráf nem tévedhet: a legjobb hazai fesztivál a Hegyalja
Lezárult a Kettőnégy Gumizsiráf díjának szavazása: a szavazók az év együtteséről, az év albumáról, az év videóklipjéről és az év fesztiváljáról döntöttek. Október 31-én a Dürer Kertben derült ki, hogy a szavazók 2011 fesztiváljának a Hegyalját választották.
A szavazás október 25-én indult, a Kettőnégy rajongói és zeneértő barátaik erős fesztiválmezőnyből választották ki a Hegy’et, hiszen a nevezettek között szerepelt a SZIN, a Volt Fesztivál, a Pannónia Fesztivál és a Sziget is. A Hegyalja közel egy hétig tartó szavazáson gyűrte le az ország többi, kisebb-nagyobb zenés megmozdulását.
Gumizsiráfot nyert még a The Southern Oracle Hellwakening albumával, a Fish! Sav videóklipjével, az év zenekara pedig a Turbo lett. A 2011-es életműdíjat Rácz „Pucu” Tibor kapta, a legsármosabb gitáros pedig idénSzentpéteri Zsolt Attila. A hegyaljások gratulálnak nekik!
11, 11, 11
Aki hisz a számmisztikában, biztosan talál valami szimbolikusat ebben a három számban és hat egyforma karakterben, ám a valóság az, hogy az élet írta úgy, hogy 2011. november 11-én lesz az Ibsen Házban egy haknink Dr. Rockkal, Békés megyei gyökerekkel rendelkező szegedi barátommal, Pleskonics Andrással.
Egyelőre nincs koncepció, mint ahogy a program is egy új sorozat egyik első epizódja lesz, nagyjából az a lényege, hogy mindig meghívnak egy elszármazott viharsarki személyiséget, akivel egy helyi arc beszélget - ezúttal én leszek az, tekintve, hogy Bandival régóta ismerjük egymást, dolgoztunk is együtt és persze bizonyos tekintetben egyívásúak vagyunk.
És persze a keresztapaság, ezt Plesi mindig elmondja, hogy én találtam ki ezt a nevet, ami valóban így van, de semmi királycsinálás nincs a háttérben, csupán a véletlenek összjátéka. Íme a sztori: 
Amikor még volt Mezőtúron Wan2 fesztivál, Plesit is meghívtuk egy rocktörténeti előadásra, akkoriban indult ugyanis a szegedi egyetemen egy hasonló kurzusa, amiről csupa jót hallottunk. Ott még Pleskonics Andrásként futott, ám ezekben a napokban már javában készült a Hegyalja Fesztivál műsorfüzete, ahol emberünk szintén fellépett. Volt róla egy marha jó kép, kellettek még töltelék anyagok, ezért írtam egy beharangozó cikket valami ilyesmi címmel: Dr. Rock Hegyalján rendel vagy valami hasonló, teljesen légből kapottan.
Dr. Rockból legenda lett, amit persze csak saját magának köszönhet, mert tényleg jópofa produkciókkal hengerelte le a fiatalokat és teszi ezt manapság is, szerintem november 11-én senki nem fog unatkozni, ha eljön az Ibsenbe.
Több nap, mint kolbászfesztivál
Forrás: Beol.hu
Ha október utolsó hétvégéje, akkor kolbászfesztivál, nos az én szombatom is ott telt, mégpedig online tudósítóként róttam a sátrakat, a küzdőteret és a sportcsarnok környékét, a produktum itt látható.
Magánemberként nem különösebben vonzanak az ilyen gasztro népünnepélyek, viszont a fellépők listája az idén különösen szimpatikus: Boban Markovic, Balkan Fanatik és persze a Csík Zenekar, de ne feledkezzünk meg hazánk fiairól, Pribojszki Matyiról és a Magna Cum Laudéról sem.
Az ilyen online közvetítéseket, mondhatni freestyle tudósításokat viszont szeretem, úgyhogy bevállaltam ezt a szombati programot - ilyenkor szembesülök vele, hogy lényegében én a szívem mélyén riporter vagyok, nem pedig szerkesztő, bár ez is (online) szerkesztői munka volt, csak éppen teljes mértékben a saját anyagaimat szereltem ki, illetve láttam el a szükséges kiegészítésekkel.
Még Moldova művész urat is megszólaltattam, igaz, fapadosan: egy mobillal a kezemben faggattam, egyébként szívesen válaszolt és mondott is jópofákat, íme:
Egyébként alapvetően ez egy jó kis nemzetközileg is jegyzett fesztivál, jól menedzselve, az idén profi kommunikációs stábbal kiegészítve, úgyhogy nem teljesen értem a sok fikázást, főként ami a belépőjegyre vonatkozik, hiszen hatszáz forintért nagy valószínűséggel sehol nem néz meg senki egy Boban Markovicot vagy egy Csík Zenekart, de még a moziba sem engedik be. Az árak valóban magasak, de melyik fesztiválon nem? Én például este teljesen felvillanyozódtam a szomszédos MOL-kútnál, hogy "csak" 170 forintba kerül kedvencem, a MOL-kapucsinó, miközben a fesztiválon 250 forintos egységáron dobálta ki az automata az ihatatlan, langyos és kanál nélküli kapucsinót.
Öreg rockerek esete a Vad Fruttikkal
Alkalom szüli a tolvajt, esetünkben a rockzenei vetélkedőn való részvételt, csapatalapítást és hát egy - khm - első helyezést.
Az úgy volt, hogy esténként Balla Lajossal csetelgettünk más ügy kapcsán, amikor szóba került a csütörtök esti vetélkedő, amely egyébként immár a harmadik volt, de eddig lemaradtam róla különböző okok miatt. Most az időm engedte ugyan, de nem volt csapatom, viszont Lajos, alias DJ Lala továbbította szabad kapacitásomat Törköly Józsinak, a főszervezőnek, aki összehozott a lehető legideálisabb csapattagokkal, Verasztó Józsi barátommal és lányával, Petrával.
Természetesen semmiféle ambíciók nem vezéreltek az indulással, azonban azzal tisztában voltam, hogy ideális az összeállítás, hiszen Józsiról tudom, hogy évtizedek óta figyelemmel kíséri a rockzenei szcénát, s bár Petrával még sosem találkoztam, biztos voltam benne, hogy a kortárs zenében képben van - ez így is lett. Jómagam a többség által favorizált blues, rock, heavy metal, jazz, jazz-rock zenéken szocializálódtam, ám a kortárs zenét is lelkesen fogyasztom.
A részletekkel senkit nem traktálnék, itt van Zsedényi Peti tudósítása az Oroscafén, bár a képszerkesztőt csókoltatom, simán zsarolhatóvá váltam :) - ez persze nem a fotós kritikája, hanem az enyém, s direkt egy másik képet rakok ide, amin nem én vagyok, hanem Dr. Rock...
Forrás: Justh Zsigmond Városi Könyvtár
Ami megragadt bennem, hogy különös állatfaj az öreg rocker: a legapróbb részletekig képes elmerülni a hatvanas-hetvenes évek zenéjében, illetve az akkoriak posztdolgaiban, ám mereven elzárkózik az új irányzatoktól (és nem csak az elektronikus zenéről beszélek). Ez természetesen nem általánosítás, s nem is többségre vonatkozik, ám voltak, akik kikérték maguknak a Vad Fruttikat, amikor rájuk utaló kérdést kaptak (felbukkant más is persze különböző feladatokban: Nemjuci, Kispál és a Borz, HS7, Kowalsky stb.)
Minden tiszteletem egyébként a szervezőké, remek feladatokat rakott össze Mihály Zoli, Pleskonics Dr. Rock András, Zsedényi Peti és persze Törköly Józsi, egyaránt szükséges volt a tárgyi tudás, a zeneértés, a kreativitás és persze volt karaoke is, de én ez utóbbira nem szívesen emlékszem vissza, mert sem jó előadó nem vagyok, énekelni meg aztán... A jövőre nézve azonban fontos szerinte, hogy ha azt akarják, hogy az évek során ne csak a 40-50+ mókája legyen a vetélkedő, hanem sok fiatal merjen, akarjon indulni, akkor nyitni kell, van élet Jim Morrison, Jimi Hendrix, Janis Joplin után is.
Volt egy kis bundagyanú is, ami mellett nem megyek el szó nélkül, mert szíven ütött: eredményhirdetéskor beszólt nekünk egy ember, akit még sosem láttam korábban, (és most nem írom le a nevét, hiszen dehogy haragszom én rá) hogy bunda volt, mert nekünk állítólag súgtak. Egy hangfelismeréses játéknál ugyanis a hátunk mögött, a nézők közül valaki hamarabb mondta ki hogy KFT. Tényleg az volt, mindhárman felismertük egyébként a hangminták alapján összerakott anyagot, különösen, amikor egy pillanatra Laár hangja is beúszott, ám aki volt ilyen helyzetben, tudja, hogy ilyenkor a koncentrális elvonja a külső ingereket. Ez egy darabig bántott, de aztán megnyugtattak, hogy emberünk mindvégig hisztizett a verseny során, továbbá magyarázat is van: ők voltak tavaly a nyertes csapat és csak egy ponton múlott a mi elsőbbségünk, így most nem lehettek azok. Hű de nagy dráma, majd jövőre ti nyertek és mi hisztizünk, de inkább nem, hiszen mi tegnap sem nyerni mentünk és ha utolsók lettünk volna, akkor is jó kedvvel jövünk el, mert ez egy jó este volt.
BMZ 50 - meghívó
Kampányban vagyunk
Egy vonatos alkotás Korbely Hédi Alíztól, aki éppen ma hat éves, ráadásul vad versenyben van egy rajzpályázaton, úgyhogy lájkot neki itt. (Elég béna oldal, a legegyszerűbb, ha beírod alt F-fel, hogy korbely, persze ha van időd és magad akarsz dönteni, nézd végig a képeket :))
Rocktörire gyúrva
Harmadszor rendezik meg Orosházán a vetélkedőt, eddig egyszer sem sikerült eljutnom, most azonban úgy alakult, hogy időm is engedi, illetve Törköly Józsi volt olyan kedves és beszervezett egy csapatba, melyben egy ötvenes úr és huszonéves lánya lesz (Verasztó Józsi barátom és a lánya), nagyon bízom benne, hogy a Doorstól a Pendulumig lefedjük a zeneirodalmat és odacsapunk, ahova köll :)
Erika szerint úgyis két lábon járó rocklexikon vagyok, most kiderül, hogy csak nagy pofám van, vagy tényleg sikerült felszednem valamit az elmúlt három és fél évtizedben, vagy csak átfolynak az agyamon a kottafejek...
A héten már beteheted a lejátszóba Léna filmjét
Az a jó, hogy Lénánál mindig van fényképezőgép és kamera, ha bringázik és azt használja is. Íme a legfrissebb munka, ami október 28-án jelenik meg.
Átaludt forradalom
Ma délután átaludtam a forradalmat, egész pontosan délután szunyókálam egyet, ahogy egy polgárember vasárnap ebéd után rekreálódik a hétfői munkanap előtt. Emiatt nincs semmiféle bűntudatom, annál is inkább, mert hatéves születésnapot ünnepeltünk napközben, aztán három óra után, amikor elvonult a vendégsereg, hallgattam vagy két percet a hangoskönyvemből a mobilomon (Ken Follett: Az idők végezetéig), aztán be is aludtam, egészen hat óráig és csak ezt követően néztem át (ugyancsak a mobilomon), mi történt ez idő alatt.
A fővárosi rendezvény teljesen rendben volt, egy Facebook "hipstercsoport" szervezett egy több tízezres demonstrációt, szerencsére olyan gáz figurák, akik a jelenlegi parlamenti ellenzék jó részét jelentik, nem szólaltak fel. Gyulán is volt egy ellenzéki "Nem tetszik a rendszer", melyen felszólalt az MSZP helyi elnöke, az LMP koordinátora és ott volt Perjési Klára volt MSZP-s polgármester, nos, ez kevésbé civil kinézetű dolog, annak ellenére, hogy volt kollégám, Bod Tamás volt a főszervező.
Alapvetően idegesít a mostani hatalom, még jobban a korábbi, úgyhogy bizalmatlanul figyelek minden megmozdulást, most azonban örülök, hogy Pesten sikerült tisztának maradni és webkettesen összehozni egy több tízezres rendezvényt, még akkor is, ha a Fidesz béna volt és Orbán híján lefújták az egészet, megfelelő helyettesítés hiánya miatt.
Alapvetően azért tetszik ez nekem, mert hiszek a zsenikben és a nagy formátumú vezetőkben, de még jobban hiszek a közösség erejében. Ez a kis malőr rámutatott, hogy a Nagy Egyéniség sosem árt, ha gondoskodik megfelelő utódlásról/pótlásról, mert emberből van, mely esendő, ugyebár. Lám csak, még Steve Jobs is időben megtalálta a maga utódját, nagy kérdés, hogy az általa megálmodott vezetési modell továbbvihető-e az Apple-nél.
Merthogy egy demokráciában nem, az holtbiztos.
Az Ungár Klári, az Eörsi, a Lala meg én
A Facebook elidegenít, mondják a buta bölcsészek, holott pont ellenkezőleg, tele van egy csomó jótékony dologgal, például azzal, hogy egyre elhasználtabb negyvenesek itt nosztalgiázzanak, hogy amikor még nem voltam ilyen dagadt, ősz, stb.
Kezdjük azzal a csávóval, aki Ungár Klárát ölelgeti. Nos, az én vagyok (voltam) nem egészen húsz évvel ezelőtt egy orosházi ellenzéki rendezvényen úgy 1993-ban, ha jól emlékszem, Kuncze Gábor és Zwack Péter is ott volt, de mi persze inkább Ungár Klárát ölelgettük, nem tudva, hogy esélyünk sincs, de ne legyünk olcsó szexisták.
Azon az estén egyébként rengeteg alkohol folyt, főként Zwack mester legendás italából, de itt a képen még józanok vagyunk, ebben azért vagyok biztos, mert amikor hosszú hajam volt, alkoholos befolyásoltságomnak biztos jele volt, hogy kikaptam a gumit a lófarkamról és bevetettem a csajozós frizurát, azaz hagytam a sérót szabadon szállni a kocsmahangulatban - itt pedig láthatóan még copfos vagyok.
S ha már magamról annyit beszéltem, jöjjenek a többiek: a kép bal oldalán Kugyela Eörs - aki egyébként bearanyozta az estémet azzal, hogy megosztotta a fotót - akkoriban a Kulturális Szemle punkzenekar gitárosa volt, örök kritikus - lényegében most is az, csak már nem liberális oldalról, mint akkor, hanem egy kicsit messzibb jobbról :)
A kép másik szélén pedig az örökifjú Balla Lajos, ugyancsak orosházi rock DJ, akivel éppen a napokban készült el egy aktuális Beol-projekt (Beol DJ, egy saját toplistarovat, majd még írok róla valamit), ő is örök lázadó és ő sem liberális megközelítésből teszi már, mint ahogy már ő sem fideszes - ahogy ezen a képen már senki sem az...
Szóval ha akarod, ha nem, negyven felett, ötven felé rád kacsint a nosztalgia - sok ilyen képet a Facebookra!
Tisza-tó 2.0
Két éve és néhány napja egyszer már elmentünk egy tisza-tói túrára főként OKÉ-s barátokkal, most ez ismét megtörtént, nagy vonalakban ugyanazzal a társasággal.
Még a körülmények is hasonlók voltak: szeptember végi időpont, ugyanaz a szállás, oda szembe, vissza hátszél és a program sem változott lényegesen: pénteken odatekerés (125 km), szombaton tekerés a tó körül (68 km), majd vasárnap ugyancsak 125 vissza.
Leszámítva az aradi szupermaratont, illetve a két héttel ezelőtti felkészülési tekerést ez volt 2011 legkomolyabb bringatúrája és bár elég sok nehézséggel kellett megküzdeni, alapvetően senior kategóriában is álltam a sarat.
Különösen az időjárásnak lehetünk hálásak, mert kegyes volt hozzánk, de minden más tényező is nekünk dolgozott. Különösebb kommentárt nem tudok ehhez fűzni, csak azt, hogy bringázni jó és milyen hülye vagyok, hogy erre jóval harminc fölött jöttem rá...
112 kilométernyi Viharsarok
Gyurcsány Ferenc futás közben az alávalóságokon gondolkodott a betiltott rendvédelmi tüntetés kapcsán, én pedig a már előírt tekerés közben azon, hogy vajon az elmúlt aktív bringás évek alatt (kb. tíz évről van szó) tekertem-e már Békés megye minden városában.
Gyomaendrőd és Mezőberény között kijött, hogy lényegében igen, három olyan (kis)város van, ahol nem. Ezek: Dévaványa, Körösladány, Elek. Községek és nagyközségek persze vannak, de az most nem a vizsgálat tárgya, különben is kicsi esély van, hogy valaha elzötyögök Okány úti céllal északra. És két olyan van, ami egy kicsit csalás: Füzesgyarmatot és Szeghalmot Farkas Józsi barátommal úgy jártuk be bringával, hogy ő ott lakik, én pedig kocsival vittem a kerót - mellesleg hatalmas élmény volt: Darvasig (ami mellesleg Hodosán Rózsa szülőfaluja, mint azt megtudtam a napokban egy szamizdatos könyvből), majd onnan gátbringázás Szeghalomig, hihetetlen sok őzt, nyulat és más mezei vadat láttunk testközelből).
A mai tekerés azért volt érdekes, mert szűkebb pátriámat is bejártam, bár a dolog teljesen spontán volt, kivéve édesapám meglátogatását Csabacsűdön, s ha már ott voltam, anyai nagyapám volt házát is megnéztem ugyanott, majd Szarvas-Érparti szőlőkben apai nagymamám volt házát is. És természetesen édesanyám sírját is érintettem a csabacsűdi temetőben...
Ez a viszonylag nagy, 112 kilométeres kör egyébként egy felkészülési tekerés a két hét múlva esedékes Tisza-tó túra bemelegítője, 138 kilométert Abádszalókig elég nehéz lenne edzetlenül teljesíteni.
Holnap kutyaharapás szőrével, azaz a jelenlegi kínzás után tovább gyötröm a hátsó felem, hiszen annak tűrőképességén áll vagy bukik minden. Azt még szerintem reggel döntöm el, hogy a felsoroltak közül melyik város lesz a célirány, de nem mondom meg, csak a végén, mert az egyikben él a Beol legelvetemültebb fő trollja és nem lenne buli, ha ott várnának beélesített billentyűzettel.
Szoc plus
Úgy látszik, a szocialista párt ellenzékben jobban ráérez a webkettes lehetőségekre, csak éppen az apróbetűs részt nem olvasták el: egyelőre csak magánszemélyek regisztrálhatnak a Google Plusra. A másik vicces elem: akikre büszkék vagyunk. Talán nem én vagyok az egyetlen, akinek feltűnt, hogy valaki hiányzik, illetve a múltból egy kevésbé felvállalt (vagy legalábbis alaposan elhallgatott) "büszkeség" pedig lehet, hogy mégsem az...
Személyi hírek napja
Míg a mainstream média (értsd híradók és rádiók) elsősorban Kocsis István BKV-vezér lemondásával volt elfoglalva (plusz este jött Patai Mihály BÉT-elnök lemondása), addig a "második nyilvánosságot", azaz a webet Uj Péter Index-főszerkesztő távozása foglalkoztatta elsősorban.
A hír mellbevágó, de nem teljesen váratlan, pletykaszinten a levegőben volt, még itt, a faluban is tudni lehetett, miután az FN.hu egy jó kis interjút közölt az Indextől ugyancsak távozott Tóta W. Árpáddal, s itt szóba került a lehetséges döntés.
A háttér is ismert: a tulajdonosi kör ahhoz a bizonyos jobboldali szellemvilághoz tartozik, mely most mindent akar magának, aminek nagy valószínűséggel ellenállt a szerkesztőség vezetése (nem beszélve a lapba integrált blogokról, melyek igazi bástyái a fülkeforradalmi ellenállási mozgalomnak). Persze ez tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak, sok más ok is lehet, például nem csak politikai, lehet, hogy koncepcióbeli különbségek voltak, nap mint nap megvívjuk mi is a piti kis harcainkat az online és offline világ különböző lovagjaival.
Uj Pétert egyébként már az offline világtól kezdve van szerencsém ismerni, munkásságát követni, mi több, két-három hegyaljás pódiumbeszélgetést is lezavartunk a zöld sátorban, sőt még dedikált kötetem is van tőle. Nem tudom, mennyire látszik, de személy szerint is sokat tanultam tőle, vagy legalábbis próbáltam (akárcsak az ős-Narancsosoktól anno, elsősorban Vágvölgyi B. Andrástól). Így tehát különösen nagy érdeklődéssel figyelem, hogy idővel hol folytatja, mert az nem csak szellemtörténeti érdekesség lesz, hanem a magyar online média fejlődése szempontjából is fontos mozzanat.
Van itt még egy momentum, ami mostanában elég sokat foglalkoztat és egy kicsit a negyven felett járó UP-val is összefügghet: vajon mit kezdenek velünk a huszonéves kollégák, s részben a harmincasok. Mi még azért klasszikus módon tanultuk az újságírást, de magát az írást, olvasást is. Mi még írógéppel pötyögtettük első zsengéinket, mi több, füzetbe karcoltuk első irományainkat. Legfontosabb olvasmányélményeink is a helyi könyvtárhoz, a családi könyvespolchoz kötnek, nem az Amazonhoz, s igen, nem hogy mobilunk nem volt 30-35 éve, de még a vonalas telefonra is éveket kellett várni. Én még nem érzékelem a generációs különbségeket, de felkészültem rá. Hiszen hiába vagyunk mi, negyvenesek egy tizessel fiatalabbak az első generációs guruknál (Jobs, Gates), de egy tizessel idősebbek vagyunk, mint a Google-fiúk és bizony egy huszassal öregebbek, mint Mark Zuckerberg. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy Uj Péter kiöregedett, mi több, ez baromság (by UP), azonban nem tudott nem eszembe jutni ez a gondolatsor, annál is inkább, mert tőlem ez nem szemtelenség, hanem realitás.
És végül: immár öt és fél éve egy - szellemiségében - Index-szerű helyi portál működtetésén dolgozom egy maroknyi csapat tagjaként, ami egyre nehezebb, különösen integrációs formában Mostantól valószínűleg más lesz az etalon, vagy nem is lesz, kitől tanuljunk mostantól tiszteletlenséget és kitől koppintsunk stílust?
Sztálin-Facebook, Berija-Twitter, Szibéria-wellness
Ezt a fotót egyszer már elsütöttem a Twitteren, most viszont újrahasznosítottam a Nap képe című rovatunkhoz, szerintem vicceset írtam belőle a Beolra.
47, 26
Nem nagy számok, egész pontosan nem túl jó számok, azonban ahhoz képest, hogy 10-12 szavazatra számítottam, most meghatottan köszönöm meg a 47 szavazónak, aki az Alföldi blogra adta voksát. 104-ből a 26. helyen végezni szép dolog, főként kampány és különösebb erőlködés nélkül - különben is, én már a seniorok közt futok. Azt jelenti az eredmény, hogy érdemes tengernyi egyéb teendő mellett foglalkozni ezzel a nyolcéves szerelemmel, amit blogolásnak hívnak, a napi hivatalos online parasztvakítás mellett nem árt őszintén, nézettségi, sales és egyéb szempontok figyelembe vétele nélkül posztolgatni.
Békés megye egyébként jól szerepelt, külön gratula a Békéscsaba-figyelő blognak. És ne feledjük el: versenyben van még kedvenc beolos háziblogunk, a Viharsarki Kattintós, Hartay Csaba blogja, remélhetőleg ő is hozza legalább a tavalyi formát az egyéb kategóriában.
